József Attila 

(Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb, legeredetibb alakja. Félárva, munkásosztálybeli gyermekként ifjúsága tele volt lemondással és brutalitással, felnőttként, a korszak egyik legkiválóbb költőjeként pedig szembesülnie kellett a meg nem értéssel és a politikai elnyomással. Öngyilkosságra utaló tragikus halálának pontos körülményeit azóta sem sikerült tisztázni.

A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások nyomán Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult és tökéletesítette nyelvtudását. Közben megismerkedett a német és francia költészettel, melynek reprezentánsai közül főleg Villon gyakorolt rá nagy hatást.

Már külföldön is szimpatizált a kommunizmussal, majd Magyarországra hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal. Zaklatott magánéletét azonban érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek és egzisztenciális félelmek terhelték, melyek mindinkább felőrölték idegrendszerét. A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy tehervonat kerekei alá került és szörnyethalt.

Mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Az 1945 utáni szocialista kultúrpolitika mint haladó proletárköltőt piedesztálra emelte és emlékét, munkásságát a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel ünnepelte. Műfordítóként József Attila a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is.

Édesapja József Áron (1871–1937), görögkeleti vallású bánáti szappanfőző munkás volt, édesanyja Pőcze Borbála (1875–1919), szabadszállási születésű, a Kiskunságból Budapestre került parasztlányból lett mosónő. 1900. december 23-án kötöttek házasságot Budapesten, Ferencvárosban. József Attila anyai nagyszülei Pőcze Imre (1844–1931) és Demeter Julianna (1846–1905). Nővérei József Jolán (1899–1950) és József Etelka (1903–2004). A költő gyermekkorában gyakran megfordult nagyapja, Pőcze Imre, az „öreg Dörmögő” egykori csőszházában, amely ma emlékházként működik.

József Attila és Etelka

A Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatt született. Hatodik gyermekként jött a világra, három testvére még a születése előtt meghalt.

Csupán hároméves volt, amikor az apa 1908. július 1-jén elhagyta őket. A család úgy tudta, elindult szerencsét próbálni Amerikába, valójában Romániába ment, de családját végleg magára hagyta.

Édesanyjának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartania: napszámos munkát végzett, úri házakhoz járt mosni, vasalni és takarítani, ám ennek ellenére sem tudta biztosítani gyermekei legalapvetőbb szükségleteit. Végül úgy döntött, hogy 1910 februárjában két kisebb gyermekét, Etelkát és Attilát, a Gyermekvédő Liga gondjaira bízza. A testvérek 1910. március 21-én Öcsödre kerültek nevelőszülőkhöz, Gombai Ferenc parasztgazda házába.

A gyermekek a házimunkában, az állatok etetésében és legeltetésében segítettek, cserébe kapták az ellátást. Csak 1911 nyarán látogatta meg őket édesanyjuk. József Attila az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait az 1911/12-es tanévben.

Nevelőszülei a gyermek füle hallatára állapították meg szomszédaikkal, hogy „az Attila név nem létezik”, és innentől fogva Pistának szólították. Fontos tényező volt életében, hogy később Attila hun vezérről szóló olvasmányokat talált. Ez természetesen felkeltette érdeklődését az irodalom iránt, hisz' ezek a legendák megerősítették identitástudatát.

Amíg a két gyermek távol volt, édesanyjuk folyamatosan azon munkálkodott, hogy számukra jobb életkörülményeket teremthessen. Szerzett egy bérlakást a Gubacsi úton, majd munka közben súlyos baleset érte, a lábadozás során addig szerzett javai elkallódtak. Etel és Attila 1912. június 19-én tértek haza Öcsödről, bár a család továbbra is nagy szegénységben élt a Ferencvárosban. Gyakran kellett költözködniük egyik lakásból a másikba.

József Attila 1912/13-ban először az Ipar utcai fővárosi népiskolában, egy költözés után pedig a mai Mester utca 67. szám alatti iskolában járta a II. osztályt. Napjait nagyrészt az utcán töltötte, a kenyérkeresés szabályos és szabálytalan módjaival is megpróbálkozott. Már gyermekkorában kemény fizikai munkát is vállalt, hogy a család szegénysége enyhüljön, erről a következő sorai tanúskodnak:

„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.” (József Attila: Curriculum vitae, részlet)

Sokat betegeskedett, 1913 vége felé súlyos tüdőgyulladás döntötte ágynak. 1914 első felében Jolán nővérével történt egyik heves vita után Attila először próbált öngyilkos lenni: lúgkővel akarta megmérgezni magát, de helyette tévedésből keményítőt ivott. József Jolán állást szerzett a Bőrklinikán, majd 1914. augusztus 22-én feleségül ment Pászti Elemérhez. A család ekkor a férj Üllői út 63. szám alatti lakásába költözött át. 1914. október 14-én Pászti a frontra indult.

• 
  A Gát utca 2010-ben (Azóta felújították)
 
• 
  Emléktáblája a szülőház falán
 
• 
  Szoba-konyha 2010-ben, állandó kiállítás

Még azon év végén édesanyjuk súlyosan megbetegedett: méhrákot állapítottak meg nála. A nőgyógyászati klinikán kapott rádiumos (sugár)kezelést. József Attila a IV. és a V. osztályt újra az Ipar utcai iskolában végezte. 1915 januárjában Pászti a harctérről hazatért, Jolánnak pedig 1915 májusában gyermeke született, emiatt a lakás szűkösnek bizonyult. A Mama ekkor két kisebb gyermekével átköltözött a Ferenc térre. 1915. szeptember 14-én Pászti Elemér másodszor is a frontra vonult, Jolán gyermeke meghalt, így követte családját a Ferenc téri lakásba, ahol egészen édesanyjuk haláláig laktak.

Mivel a háborús nyomor növekedett, anyjuk betegsége pedig egyre súlyosbodott, tovább romlott a helyzetük. Attila jócskán kivette részét a család eltartásából, a boltok előtt állt sorba élelmiszerért, és alkalmi munkákat vállalt. Ez idő tájt rikkancsként is dolgozott.

Etel elvégezte a polgári iskolát, Attila pedig beiratkozott az 1916–17-es tanévben az Üllői út 54. szám alatti polgári iskola I. osztályába. A tanítási szüneteket feltehetőleg szabadszállási rokonainál töltötte. József Jolán szerint az I. polgári végzésének idején keletkezhettek József Attila első költeményei, köztük a Kedves Jocó! című.

Anyjukon fokozatosan úrrá lett a betegsége, 1917 őszén kórházba került, s munkaképtelenné vált. A gyermekeknek kellett gondoskodniuk az eltartásáról. József Attila is súlyos beteg volt ugyanekkor, szeptember 12. és október 21. között skarláttal feküdt a Szent László Kórházban.

József Jolán Makai Ödön ügyvédnél lett alkalmazott, hamarosan baráti, majd szerelmi kapcsolat kezdett kibontakozni kettejük közt. Pászti Elemérrel kötött házasságát 1918. április 29-én felbontották, az ügyvéd közbenjárására. 1917. november 25. körül Etel és Attila Monoron kapott elhelyezést egy menhelyen, ahonnan Attila még 1918 elején megszökött (Etel ott maradt 1918. június közepéig). 1918-ban Budapesten folytatta a polgári iskolát. 1918 májusában karját törte, valószínűleg ennek is szerepe lehetett abban, hogy a tanév végén megbukott szabadkézi rajzból.

1918 nyarán a „Károly király gyermeknyaraltatási akció” keretei közt József Attila néhány hetet tölthetett Abbáziában (ma Opatija). Ellátásuk rossz, és a lakosság viselkedése is ellenséges volt irányukban.

1919 nyarán anyjuk már nem tudott felkelni az ágyból, 1919 őszén a Telep utcai szükségkórházba került, ahol egy iskolai tanteremből kialakított kórteremben töltötte élete utolsó napjait. Enyhíteni kívánva a család nyomorán, Attila még anyja halála előtt a szabadszállási rokonokhoz utazott, ott kapta a hírt, hogy édesanyja december 27-ről 28-ra virradó éjszakán elhunyt. Ez a tragédia élete meghatározó élményévé vált, s költészetében is mély nyomot hagyott. Az asszony halála után Jolán vette magához két testvérét, Makai pedig a gyermekek hivatalosan kinevezett gyámja lett.

József Attila szeptemberben beiratkozott a IV. osztályba, ám iskolába feltehetőleg nem járt, 1920. január 10-én kimaradt a polgáriból. Az ősz folyamán hosszabb időt töltött Szabadszálláson. Később a makói gimnáziumba került internátusba. Itt ismét költeményeket írt, méghozzá az internátus igazgatójának lányához, Gebe Mártához.

József Attila 1920 januárjában néhány napig még a Ferenc téren lakott, január közepével Etel nővérével együtt átköltözött Makaiék Lovag utcai lakásába. Hogy a rokonokat megtévessze, Makai Etelt mint szobalányt, Attilát pedig mint annak testvérét mutatta be. Sógorukat idegenek jelenlétében „doktor úr”-nak, Jolánt pedig Lucie-nek kellett szólítaniuk. Makai Ödön Lippe Lucie álnéven vette feleségül Jolánt 1919-ben, 1928-ban váltak el, hogy születési nevén is feleségül vehesse. A két gyermek a cselédszobában lakott. 1920 júniusától egészen nagykorúságáig Makai Ödön volt József Attila gyámja.

Miután Nyergesújfalura küldték, hogy a szalézi rendnél legyen kispap, csak hét hetet töltött ott, mivel kiderült, hogy a görögkeleti felekezet tagja. 1920 nyarán hajósinasként dolgozott az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein, kotróhajóin, amelyek Budapest közelében, a Dunán tartózkodtak. Feladata a fedélzet sikálásából, ruhák mosásából és más nehéz fizikai munkákból állt.

Szobra Makón a róla elnevezett gimnázium előtt

1920 júliusában a polgári iskola IV. osztályában letette a magánvizsgáját. Gyámja a makói magyar királyi állami főgimnáziumba íratta be, valamint a Délmagyarországi Közművelődésügyi Egylet (DEMKE) makói internátusában szerzett számára helyet. Attila már betegen érkezett meg Makóra 1920. október elején, a hónap végéig tüdőcsúcshuruttal feküdt a makói kórházban.

Hogy tanulmányait a gimnázium V. osztályában folytathassa, le kellett tennie a különbözeti vizsgát. Atyai baráti kapcsolatot alakított ki egyik előkészítő tanárával, Galamb Ödönnel, aki kollégiumi nevelője is volt. József Attila 1921-től kezdett folyamatosan verselni. Az 1920–21-es tanév június 29-én tartott záróünnepélyén önképzőköri jutalmakban részesítették, mivel jó rendű volt az év végi tanulmányi eredménye. Mezőhegyesen töltötte a nyári szünetet, itt korrepetált, s ezért cserébe kapott szállást és ellátást.

1928-ban Jolán nővére ismét feleségül ment Makai Ödönhöz (még abban az évben újra elváltak és összeházasodtak, majd két évvel később váltak el végleg).