Augusztus 20. Az államalapítás, Szent István és a Szent Korona ünnepe

Augusztus 20. a magyar nemzet egyik legfontosabb ünnepe. Hivatalosan az államalapítás ünnepe, amelyet Szent István király emlékére tartunk. Ilyenkor nemcsak a múltat idézzük fel, hanem azt is, hogy mi tartja össze a magyarokat több mint ezer éve.

Szent István, születési nevén Vajk, a 10. század végén lépett trónra. Apja, Géza fejedelem már elindította a kereszténység felé vezető utat, de a döntő lépést István tette meg. 1000 vagy 1001 körül koronázták királlyá, és ezzel megszületett a keresztény magyar királyság.

Megszervezte az országot: megyéket hozott létre, törvényeket alkotott, püspökségeket alapított, és szoros kapcsolatot épített ki Rómával. Ezzel a magyarság végleg elkötelezte magát Európa keresztény közössége mellett.

Az ünnep dátuma nem István koronázásához vagy halálához kötődik közvetlenül. 1083. augusztus 20-án emelték oltárra földi maradványait Székesfehérváron, ez jelentette a szentté avatását. Azóta ez a nap a magyar államiság és a keresztény hagyomány egyik legfontosabb emléknapja.

A 20. század viharai után, 1989-től ismét teljes fényében ragyog: hivatalos állami ünnep, munkaszüneti nap, Szent Jobb-körmenettel, ünnepi programokkal és a hagyományos budapesti tűzijátékkal.

Az államiság legfontosabb jelképe pedig a Magyar Szent Korona, amelyet gyakran Szent István koronájának is neveznek. Bár a hagyomány az első királyhoz köti, a mai formájában a 12. században állították össze.

Két fő részből áll: az alsó, bizánci stílusú (görög) részből és a később rákerült felső, latin keresztű részből. A tetején lévő enyhén ferde kereszt a korona egyik legismertebb jellegzetessége.

A Szent Korona nem csupán ékszer. A magyar jogtörténetben és nemzeti öntudatban különleges szerepe van: a Szent Korona-tan szerint maga a korona testesíti meg az országot és a főhatalmat. Évszázadokon át csak ezzel a koronával lehetett érvényesen megkoronázni a magyar királyokat.

A korona története legalább olyan viszontagságos, mint az országé. A második világháború végén, 1945-ben a szovjet csapatok elől menekítve Ausztriába vitték, ahol elásták. Amerikai kézre került, majd 1953-tól a kentucky-i Fort Knoxban őrizték több mint két évtizeden át.

A hidegháború idején sokáig nem adták vissza. Végül Jimmy Carter amerikai elnök döntött a hazahozatalról. 1978. január 6-án Cyrus Vance külügyminiszter ünnepélyesen átadta az Országház Kupolacsarnokában a magyar nép képviselőinek.

Fontos feltétel volt, hogy nem a rendszernek, hanem a nemzetnek adják vissza, és Kádár János ne legyen jelen az eseményen.

Ma a Szent Korona az Országházban látható.

Augusztus 20-án, amikor a Szent Jobbot körülhordozzák, és este fellővik a tűzijátékot, valójában ezer év folytonosságát ünnepeljük: az államalapítót, a keresztény királyságot és azt a koronát, amely mindmáig a magyar államiság legfontosabb szimbóluma.

Augusztus 20-a van, de mit is ünneplünk ezen a napon?

A választ nem lehet egyetlen mondattal elintézni. Augusztus 20-a egyszerre szól Szent István királyról, a magyar állam megszületéséről, a keresztény magyar államiság örökségéről, az új kenyérről és mindarról, amit több mint ezer év történelme jelent számunkra.

Ez az ünnep nem csupán a múltról szól. Arról is, hogy mit őrzünk meg abból, amit elődeinktől kaptunk, és mit adunk majd tovább azoknak, akik utánunk következnek.

Egy király, aki nemcsak uralkodni akart

Amikor Szent István királyra gondolunk, egy középkori uralkodó alakja jelenik meg előttünk. Történelmi jelentősége azonban jóval túlmutat saját korán.

István felismerte, hogy a magyarságnak tartós jövőre van szüksége. Ehhez pedig nem elegendő az erő és a katonai hatalom. Szükség van rendezett államra, törvényekre, egyházszervezetre és olyan biztos helyre Európában, amely hosszú távon is képes megtartani az országot.

Az általa megszervezett Magyar Királyság ezért nem egyszerűen egy uralkodó politikai vállalkozása volt. Egy olyan ország alapjait teremtette meg, amelynek története több mint ezer éven keresztül folytatódott.

István király egyik legfontosabb öröksége talán éppen az a gondolat, hogy nemcsak a jelennek építünk, hanem a jövőnek is.

A Szent Jobb különleges öröksége

Augusztus 20-ához szorosan kapcsolódik a Szent Jobb tisztelete is.

Szent István jobb kezének ereklyéje különleges helyet foglal el a magyar történelmi és vallási emlékezetben. Hosszú évszázadok alatt számos helyre került, majd végül visszatért Magyarországra, és az évszázadok során a nemzeti emlékezet egyik fontos jelképévé vált.

A Szent Jobb története azért is különleges, mert egyetlen ereklyében egyszerre jelenik meg a történelem, a hit és az emlékezés.

Egy ember keze, amely egykor egy ország megszervezésének idején dolgozott, ma már egy egész nemzet történelmének jelképe.

Az új kenyér ünnepe

Augusztus 20-a azonban nemcsak a történelemről szól. Ehhez a naphoz kapcsolódik az új kenyér ünnepe is.

Talán nincs is olyan magyar család, amelynek ne lenne valamilyen személyes emléke a kenyérről.

A frissen sült kenyér illata, az első szelet, amelyet még melegen vágtak le, a nagyszülők konyhája, a falusi kemence vagy egyszerűen az a természetes érzés, hogy az asztalunkon ott van a mindennapi táplálék.

Az új kenyér az aratás végét, a termést és az érte érzett hálát is jelképezi.

Éppen ezért különösen szép, hogy egy olyan ünnepen kap helyet, amely az ország megszületésére és Szent István örökségére emlékeztet bennünket.

Az ország és a kenyér között ugyanis van valami közös: mindkettőt meg kell becsülni, meg kell őrizni és tovább kell adni.

Egy ünnep, amely sok korszakot túlélt

Augusztus 20-a története maga is a magyar történelem egy darabja.

Az ünnep jelentése az évszázadok során többször változott. Volt idő, amikor elsősorban vallási ünnepként tekintettek rá, más korszakokban az államiság vagy az alkotmány került a középpontba, és az új kenyér ünnepe is szorosan összekapcsolódott vele.

A történelmi korszakok változtak, az ünnep elnevezése és hangsúlya is változott, de augusztus 20-a újra és újra visszatért a magyar közösségi emlékezetbe.

Ma Magyarország hivatalos nemzeti ünnepe.

És talán éppen ez mutatja meg legjobban az erejét: túl tudott élni történelmi korszakokat, politikai változásokat és generációkat.

Szeged is ünneplőbe öltözik

Augusztus 20-án természetesen Szeged is ünnepel.

A Tisza-part, a terek és a belváros ilyenkor különleges hangulatot kapnak. A magyar zászló színei megjelennek a város különböző pontjain, családok és baráti társaságok indulnak programokra, az esti fények pedig sokak számára az ünnep egyik legszebb pillanatát jelentik.

Szeged története különösen szépen kapcsolódik az újrakezdés gondolatához.

Az 1879-es nagy árvíz szinte elpusztította a várost, de Szeged nem adta fel. Újjáépült, és egy új, modern város született a régi helyén.

Talán ezért is különleges itt az államalapítás ünnepének gondolata.

Egy város, amely képes volt újjászületni, különösen jól érti, mit jelent az örökség, a kitartás és a jövőbe vetett hit.

Amikor este fénybe borul az ég

Augusztus 20-a végéhez sokak számára hozzátartozik az esti tűzijáték látványa.

A sötétedő égbolton egymás után jelennek meg a színes fények. Gyerekek és felnőttek nézik az eget, néhány percre pedig talán mindenki elfelejti a hétköznapok gondjait.

A tűzijáték azonban csak egy látványos lezárása az ünnepnek.

A valódi jelentés sokkal mélyebben van.

- Nem a fényekben,

- Nem a zenében.

- Nem a rendezvények nagyságában,

hanem abban az érzésben, hogy egy ország ezen a napon együtt emlékezik.

Mit ünneplünk valójában?

Talán ez a legfontosabb kérdés.

Nem csupán egy királyra emlékezünk.

Nem csupán egy több mint ezer évvel ezelőtti történelmi eseményt idézünk fel.

Augusztus 20-án azt is ünnepeljük, hogy több mint ezer év után is létezik a magyar állam, él a magyar nyelv, megmaradtak hagyományaink, kultúránk, városaink és közösségeink.

Megmaradt valami abból a világból, amelyet elődeink ránk hagytak.

És közben mi magunk is a történelem részévé válunk.

Egy ország története és a mi történetünk

Amikor holnap felnézünk a magyar zászlóra, amikor megszegjük az új kenyeret, amikor meghalljuk a Himnuszt, vagy amikor este fények ragyognak az égen, érdemes egy pillanatra megállni.

Gondoljunk azokra, akik előttünk éltek.

Azokra, akik építettek, dolgoztak, tanítottak, alkottak, küzdöttek és továbbadták mindazt, amit fontosnak tartottak.

És gondoljunk azokra is, akik utánunk jönnek.

Mert az ország, amelyet ma örökségként kaptunk, egyszer az ő kezükbe kerül.

Szent István öröksége ezért nem pusztán egy történelmi emlék.

Élő felelősség.

A múltunkat nem tudjuk megváltoztatni. A jövőnket azonban még formálhatjuk.

És talán éppen ez augusztus 20-a egyik legszebb üzenete:

amit elődeink elkezdtek, azt nekünk kell tovább vinnünk.

Augusztus 20. a magyar államiság, Szent István és az összetartozás ünnepe.

Isten éltesse Magyarországot!

A Szeged Világa szeretettel kíván minden olvasójának békés, méltó és örömteli augusztus 20-i ünnepet!