A 200 forintos, amely többet ért önmagánál

Ezüstből született, bizalmat kellett erősítenie, végül éppen az értékes féme miatt vonták ki a forgalomból

Volt idő, amikor egy 200 forintos érme értékét nemcsak az írta rá az érme két oldalára, hanem az is, hogy mi volt benne.

A mai pénztárcákban megszokott 200 forintos érme története azonban jóval érdekesebb, mint elsőre gondolnánk. Az 1990-es évek elején ugyanis olyan 200 forintos jelent meg Magyarországon, amely valódi ezüstből készült. Nem emlékérme volt, amelyet csak gyűjtők számára vertek, hanem hivatalos fizetőeszköz, amelyet az emberek a mindennapi vásárlások során is használhattak.

Az ezüst 200-as története ráadásul szorosan összekapcsolódik a rendszerváltás utáni Magyarország gazdasági korszakával.

Amikor új időszak kezdődött a forint történetében

Az 1990-es évek eleje Magyarország számára hatalmas változásokat hozott. A rendszerváltást követően az ország gazdasága átalakult, miközben a lakosság egy teljesen új pénzügyi környezethez próbált alkalmazkodni.

Ebben a korszakban különösen fontos volt a forint iránti bizalom.

1992-ben ezért is volt különleges jelentősége annak, hogy hosszú idő után ismét ezüstből készült forgalmi érme került a magyar emberek kezébe.

Az 1992-es és 1993-as 200 forintosok 12 grammot nyomtak, és 500 ezrelékes, vagyis 50 százalékos ezüst–réz ötvözetből készültek. Ez azt jelenti, hogy egyetlen érme körülbelül 6 gramm tiszta ezüstöt tartalmazott.

Ez ma már önmagában is különlegessé teszi ezeket a darabokat.

Nem emlékérme volt, hanem valódi fizetőeszköz

Talán ez az egyik legérdekesebb része a történetnek.

Az ezüst 200 forintos nem egy vitrinbe szánt emlékérme volt. Ugyanúgy lehetett vele fizetni, mint bármely másik forgalmi érmével.

Az érme egyik oldalán a Lánchíd és a magyar címer jelent meg, a másik oldalán pedig a Magyar Nemzeti Bank székháza látható. A korabeli pénzérme így egyszerre mutatta meg Magyarország egyik legismertebb építészeti jelképét és a pénzügyi élet fontos intézményét.

Az 1992-es első sorozatot még Angliában gyártották, a későbbi darabokat pedig már Magyarországon verték.

És itt rögtön elérkeztünk egy érdekes tévhithez.

Tényleg több ezüst volt az 1992-es 200-asban?

A gyűjtők és a régi pénzek iránt érdeklődők körében időről időre felbukkan az a történet, hogy az 1992-es 200 forintos több ezüstöt tartalmazott, mint az 1993-as.

Ez azonban legenda.

Az 1992-es és az 1993-as ezüst 200 forintosok ezüsttartalma azonos: mindkettő 500 ezrelékes ezüst–réz ötvözetből készült.

Vagyis nem azért lehet értékesebb egy régebbi vagy szebb példány, mert több ezüstöt tartalmaz, hanem elsősorban az állapota, ritkasága és a gyűjtői kereslet határozza meg az árát.

A saját értéke lett a veszte

Az ezüst 200 forintos történetében van egy különös fordulat.

A kibocsátás idején az értékes alapanyag még a pénz iránti bizalom erősítésének egyik jelképe lehetett. Néhány évvel később azonban ugyanez az ezüst kezdett problémát okozni.

Az ezüst világpiaci ára emelkedett, és az érmében található fém értéke egyre magasabb lett. Egy idő után már gazdaságilag sem volt ésszerű olyan forgalmi pénzt használni, amelynek alapanyagértéke jelentősen megközelítette, illetve meghaladta a névértékét.

Az ezüst 200 forintosokat ezért 1998. április 3-án kivonták a forgalomból.

Vagyis a pénznek éppen az a tulajdonsága vált a vesztévé, amely miatt ma is olyan érdekes: az ezüsttartalma.

Mit érhet ma egy régi ezüst 200 forintos?

Ez az a kérdés, amely valószínűleg a legtöbb olvasót érdekli.

Fontos azonban tudni, hogy nincs egyetlen, minden darabra érvényes ár. A numizmatikai értéket jelentősen befolyásolja az érme állapota.

A jelenlegi gyűjtői piacon az 1992-es és 1993-as ezüst 200 forintosok ára általában több ezer forint. A használtabb példányok nagyjából 5–8 ezer forintos nagyságrendben cserélhetnek gazdát, míg a szebb, verdefényes állapotú darabokért 10 ezer forint feletti összeget is kérhetnek. Különleges, hibás, próbaveret vagy kiemelkedő állapotú példányok esetében ennél jóval magasabb ár is előfordulhat.

Tájékoztató értékek

1992-es ezüst 200 forintos: körülbelül 5–10 ezer forint

1993-as ezüst 200 forintos: körülbelül 6–12 ezer forint

Kiemelkedően szép, verdefényes vagy különleges példány: ennél magasabb értéket is képviselhet

Ezek tájékoztató gyűjtői ársávok, nem garantált eladási árak. Egy régi pénz esetében ugyanis nem mindegy, hogy karcos, kopott, elszíneződött vagy szinte hibátlan állapotban került elő.

De van egy még fontosabb szám: mennyi ezüst van benne?

Az érme 12 grammos, az ötvözet pedig 50 százalék ezüstöt tartalmaz.

Ez nagyjából 6 gramm tiszta ezüstnek felel meg.

A mai ezüstárak mellett ezért az érme pusztán anyagértéke is több ezer forint lehet. Ez jól mutatja, milyen különleges helyzet alakult ki az elmúlt évtizedekben: a valaha mindössze 200 forintos névértékű fizetőeszközben ma már önmagában az ezüst is jelentős értéket képvisel.

Persze egy gyűjtő számára az érme nem egyszerűen egy darab ezüst. A története, az évjárata, az állapota és a ritkasága legalább ilyen fontos.

Miért nem maradt meg az ezüst 200-as?

Az ezüstből készült forgalmi pénz hosszú távon nem bizonyult gazdaságos megoldásnak.

A kivonást követően a 200 forintos története új irányt vett. A címlet később bankjegyként is tovább élt, majd 2009-ben ismét érme lett belőle – de ekkor már egészen más anyagból.

Megszületett a ma ismert kétszínű 200-as

2009.június 15-én új 200 forintos érme került forgalomba.

Ez már nem ezüstből készült, hanem úgynevezett bimetál, vagyis két különböző fémből álló érme. Külső gyűrűje és belső része eltérő színű, ezért a mai 200 forintos messziről is könnyen felismerhető.

A változtatásnak gazdasági oka is volt.

A korábbi 200 forintos bankjegyek gyorsabban elhasználódtak, ezért rendszeresen pótolni kellett őket. Egy fémből készült érme viszont sokkal tovább használható. Így hosszabb távon gazdaságosabb megoldást jelentett.

És még egy érdekesség: a 2009-ben bevezetett új 200 forintos motívumát, a Lánchidat, lakossági internetes szavazáson választották ki.

A 200 forintos két élete

Ha egymás mellé tesszük az 1990-es évek ezüst 200-asát és a ma ismert kétszínű 200 forintost, tulajdonképpen Magyarország gazdaságtörténetének két különböző korszakát látjuk.

Az első az átalakuló, új korszakba lépő Magyarország pénze volt.

A második már egy modern, költséghatékony és tartós forgalmi érme.

Az egyikben valódi ezüst volt, a másikban már az volt a fontos, hogy hosszú ideig bírja a mindennapi használatot.

Nézze meg a régi pénzeket otthon!

Érdemes egyszer átnézni a régi pénzérméket, amelyeket a család valahol egy dobozban, fiókban vagy régi pénztárcában őriz.

Ha előkerül egy 1992-es vagy 1993-as 200 forintos, ne dobjuk félre egyszerű aprópénzként.

Az ezüst 200-as ma már nem fizetőeszköz, de a történelem egy darabját őrzi. Ráadásul az ezüsttartalma miatt valódi anyagértéke is van, a szép állapotú példányok pedig a gyűjtők számára különösen érdekesek lehetnek.

És talán ez benne a legszebb:

egy egykori 200 forintos ma már nem azért érdekes, mert ennyit lehetett vele vásárolni, hanem azért, mert megmutatja, hogyan változott körülöttünk a pénz és az ország gazdasága.

Tudtad-e?

• Az 1992-es ezüst 200 forintos 12 grammot nyomott.

• Az érme 50 százalékos ezüst–réz ötvözetből készült.

• Egy darab körülbelül 6 gramm tiszta ezüstöt tartalmaz.

• Az 1992-es és 1993-as példányok ezüsttartalma azonos.

• Az ezüst 200 forintosokat 1998-ban vonták ki a forgalomból.

• A ma ismert kétszínű 200 forintos 2009-ben jelent meg.

• A mai 200 forintos egyik oldalán továbbra is a Lánchíd látható.

• Az új 200 forintos motívumát lakossági szavazáson választották ki.

Egy régi 200-as tehát nem csak pénz.

Egy apró fémdarab, amelyben benne van egy korszak története.

SzegedVilága; Érdekességek; Tudtad-e?