Elolvastam!” „Értem!” vagy „Rendben!”  Nem mindegy, mit válaszolunk egy fontos üzenetre

Egyetlen szó is sokat jelenthet, különösen akkor, ha egy fontos ügyben levelezünk

Nap mint nap kapunk e-maileket, üzeneteket, hivatalos tájékoztatásokat vagy akár egyszerű, de fontos magánleveleket. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy a válaszunknak jelentősége lehet. Elolvassuk, amit a másik fél írt, majd gyorsan visszaírjuk:

„Elolvastam.”

Vagy:

„Értem.”

Esetleg:

„Rendben!”

A hétköznapi beszélgetésekben ezek akár felcserélhetőnek is tűnhetnek. Valójában azonban nem ugyanazt jelentik. És ha egy levelezés később vitás ügy részévé válik, különösen fontos lehet, hogy pontosan mit írtunk vissza.

Nem arról van szó, hogy egyetlen szó automatikusan eldöntene egy jogvitát. A jogi megítélés mindig az adott ügy teljes körülményeitől függ. A levelezés azonban bizonyítékként, illetve a felek nyilatkozatainak részeként jelentőséggel bírhat.

Éppen ezért: Nem árt tudni, mit üzenünk valójában ezzel a három rövid válasszal.

1.) „Elolvastam!”  Megkaptam és elolvastam

Az „Elolvastam” elsősorban a közlés átvételére és elolvasására utal.

Ha valaki hosszabb tájékoztatást küld, mi pedig azt válaszoljuk:

„Elolvastam.” azzal alapvetően azt közöljük, hogy az üzenet eljutott hozzánk, és annak tartalmát elolvastuk.

Ez azonban önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy:

• egyetértünk a közöltekkel,

• elfogadjuk az abban foglaltakat,

• jóváhagyjuk a másik fél döntését,

• vagy vállaljuk, hogy annak megfelelően járunk el.

Ezért ha például egy vitás ügyben valaki olyan tájékoztatást küld, amellyel nem feltétlenül értünk egyet, az „Elolvastam” sokkal semlegesebb válasz lehet, mint a „Rendben!”.

Persze itt is fontos az egész levelezés tartalma. Egyetlen szót sem lehet minden helyzetben automatikusan ugyanúgy értelmezni.

2.) „Értem!” Megértettem, amit közöltél

Az „Értem” már nem csupán azt fejezi ki, hogy elolvastuk az üzenetet.

Azt jelenti:

„Megértettem, amit közöltél velem.”

De itt is van egy nagyon fontos különbség.

A megértés nem azonos az egyetértéssel.

Ha például valaki ezt írja:

„Tájékoztatlak, hogy a következő hónaptól megváltozik a megállapodásunkban szereplő időpont.”

A válasz:

„Értem.” elsősorban azt jelzi, hogy a címzett megértette a közlést.

Nem feltétlenül jelenti azt, hogy: „Egyetértek a változtatással.”

Ez a hétköznapi kommunikációban is fontos különbség, üzleti vagy vitás ügyekben pedig még inkább.

Ha tehát valaki csak azt szeretné jelezni, hogy megértette a közlést, az „Értem” pontosabb lehet, mint az „Rendben”.

3.) „Rendben!” És itt már érdemes egy pillanatra megállni

A „Rendben!” a mindennapi életben teljesen természetes válasz.

Ha valaki azt írja:

„Holnap 10 órakor találkozunk. Kérlek, hozd magaddal a dokumentumokat!”

és mi azt válaszoljuk:

„Rendben!” Akkor mindenki számára világos, hogy tudomásul vettük a kérést, és várhatóan ennek megfelelően járunk el.

Más helyzetben azonban a „Rendben!” könnyen azt a benyomást keltheti, hogy elfogadjuk a közlésben foglaltakat.

Ezért fontos megkülönböztetni a „Rendben!” kétféle hétköznapi használatát.

Az egyik: „Rendben, megértettem.”

A másik: „Rendben, elfogadom.”

A kettő nem feltétlenül ugyanaz.

És éppen ezért fontos, hogy egy komolyabb ügyben ne automatikusan, megszokásból válaszoljunk.

Mi történhet, ha később vita lesz?

Képzeljünk el egy egyszerű példát.

Valaki e-mailben azt írja:

„A korábbi megbeszélésünk alapján kérem, hogy a munkát szeptember 1-jén kezdje meg, és az ehhez kapcsolódó feltételeket az előző levelemben leírtak szerint fogadja el.”

Ha erre csak annyit válaszolunk:

„Rendben!” később vita alakulhat ki arról, hogy vajon mire vonatkozott a válaszunk.

A teljes levélre?
A munkakezdés időpontjára?
A feltételek elfogadására?
Vagy egyszerűen csak arra, hogy megkaptuk és elolvastuk az üzenetet?

Egy esetleges jogvitában ezért nem pusztán azt nézik, hogy szerepelt-e a levélben a „Rendben!” szó. A körülmények, az előzmények, a teljes levelezés és a felek magatartása együtt lehet fontos.

A Polgári Törvénykönyv szerint a szerződési akaratot bizonyos esetekben ráutaló magatartással is ki lehet fejezni, ugyanakkor az is lényeges, hogy egyes ügyekben jogszabály vagy a felek megállapodása meghatározott formát írhat elő.

Az elektronikus kommunikáció jogi megítélése szintén nem egyszerűen abból következik, hogy egy üzenetet e-mailben küldtek el. Az elektronikus dokumentumoknak és jognyilatkozatoknak külön szabályai vannak, és bizonyos esetekben az elektronikus formában tett nyilatkozat írásba foglaltnak is minősülhet.

Nem mindegy, hogy mit akarunk közölni

Talán ez a legfontosabb tanulság.

1.) Ha csupán azt szeretnénk jelezni, hogy megkaptuk és elolvastuk a levelet:

„Elolvastam, köszönöm a tájékoztatást.”

2.) Ha azt szeretnénk mondani, hogy megértettük a közlést:

„Értem, köszönöm a tájékoztatást.”

3.) Ha pedig valóban elfogadjuk a kérést vagy a megállapodásban foglaltakat, akkor ezt érdemes egyértelműen kimondani:

„A leírtakat elfogadom, és ennek megfelelően járok el.”

Így sokkal kisebb az esélye annak, hogy később mást tulajdonítsanak a válaszunknak, mint amit valójában gondoltunk.

A „nem válaszolok” sem mindig ugyanaz

Érdemes még egy dologra figyelni.

Sokan gondolják úgy, hogy ha valamire nem válaszolnak, akkor abból semmilyen következtetés nem vonható le. Ez azonban nem minden helyzetben ilyen egyszerű.

A jogban főszabály szerint a hallgatás önmagában nem feltétlenül jelent elfogadást; ennek megítélése az adott szabályoktól és a felek korábbi megállapodásától is függhet. A Polgári Törvénykönyv is különbséget tesz a puszta hallgatás és a ráutaló magatartás között.

Ezért fontos ügyekben nem érdemes arra építeni, hogy:

„Majd nem válaszolok, és akkor biztosan nem történik semmi.”

A legjobb válasz sokszor nem a legrövidebb

A gyors üzenetküldés világában megszoktuk, hogy egyetlen szóval lezárunk egy beszélgetést.

„Oké.”

„Rendben.”

„Értem.”

„Elolvastam.”

Baráti beszélgetésben ez általában teljesen rendben van.

Egy üzleti, pénzügyi, szerződéses vagy más fontos ügyben azonban érdemes egy kicsit lassítani.

Nem az a cél, hogy minden e-mailből jogi nyilatkozatot készítsünk.

Hanem az, hogy amikor valóban fontos dologról van szó, pontosan azt írjuk le, amit közölni szeretnénk.

Egyetlen szó helyett néha egy teljes mondat a biztonságosabb

Ha például nem akarunk félreérthető választ adni, írhatjuk:

„Elolvastam a tájékoztatást, de az abban foglaltakat még át szeretném gondolni.”

Vagy:

„Értem a közlést, de ezzel jelenleg nem értek egyet.”

Ha pedig valóban elfogadjuk:

„A leírt feltételeket megismertem és elfogadom.”

Ezek már jóval pontosabban megmutatják, mit gondolunk.

Egy kis odafigyelés sok későbbi félreértéstől kímélhet meg.

Az elektronikus levelezés ma már életünk természetes része. Amit néhány másodperc alatt leírunk, az azonban később is visszakereshető, továbbítható, és egy vitás helyzetben akár bizonyítási jelentősége is lehet.

Ezért egy fontos levélre adott válasz előtt érdemes feltenni magunknak egy egyszerű kérdést:

„Pontosan mit akarok ezzel a válasszal közölni?”

Ha csak azt, hogy elolvastam, írjuk ezt.

Ha azt, hogy megértettem, írjuk ezt.

Ha pedig elfogadom, akkor mondjuk ki egyértelműen.

Mert a három rövid szó közül egyik sem „rossz” vagy „jó” önmagában.

A lényeg az, hogy azt használjuk, amelyik valóban azt jelenti, amit közölni szeretnénk.

Fontos: A cikk általános tájékoztatást szolgál, nem minősül jogi tanácsadásnak. Egy konkrét jogvita vagy szerződéses ügy esetén mindig az ügy teljes körülményei alapján érdemes jogi szakember véleményét kérni.

SzegedVilága; Érdekességek; Tudtad-e?

Tetszett a cikk?