A szegedi piros papucs


A szegedi papucs története

Rátkai Sándor-féle hagyomány és a hungarikum születése

A szegedi papucs a magyar népművészet egyik legkülönlegesebb és legismertebb lábbelije, amely nemcsak díszes viseleti tárgy, hanem Szeged város kulturális identitásának is fontos része. A kézzel készített, hímzett papucs évszázados hagyományokra épül, és ma már a magyar kulturális örökség kiemelt elemei közé tartozik.

Ősi eredetek és szegedi hagyomány

A szegedi papucs története a török kori hatásokig nyúlik vissza. A „papucs” szó is török eredetű, és a lábbeli a hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Szegeden azonban különleges formát és díszítést kapott, és a 19–20. századra a város egyik legjellegzetesebb viseletévé vált.

A papucs készítése hosszú ideig sok mester kezében volt: a 20. század elején még több tucat papucskészítő dolgozott Szegeden, főként Móraváros környékén. A mesterség azonban a 20. század végére erősen visszaszorult.

A különleges készítési technika

A szegedi papucs egyik legérdekesebb sajátossága, hogy egy kaptafán készül, vagyis a jobb és bal láb végleges formája csak viselés közben alakul ki. Ezért is mondják: „a szegedi papucsnak nincs párja”.

A papucs jellegzetes elemei:

- bársonyból készült felsőrész,

- kézi varrás,

- bőrből készült talprész (bőrtalp),

- kaptafára formált, jellegzetes hajlított kialakítás,

- díszes szalagok és bojtos elemek.

A hagyomány szerint a menyasszonyok esküvőre gyakran két pár papucsot is kaptak


Rátkai Sándor, a hagyomány megőrzője

A modern szegedi papucs történetének központi alakja Rátkai Sándor (1914–2011), népi iparművész és a mesterség egyik utolsó nagy képviselője.

Ő volt az a mester, aki:

- továbbadta tudását fiatal tanítványoknak,

- és segített abban, hogy a mesterség ne vesszen el.

 

Hungarikum és kulturális érték

A szegedi papucs ma már hivatalosan is elismert nemzeti érték, és bekerült a Magyar Értéktárba, a hungarikumok rendszerének előszobájába.

Ez az elismerés azt jelenti, hogy kiemelten fontos magyar kulturális örökség.

A mai szerepe

Napjainkban a szegedi papucs már ritkábban mindennapi viselet, inkább:

- kulturális rendezvényeken,

- kiállításokon,

- és emléktárgyként jelenik meg.

Mégis erős szimbólum maradt: Szeged múltját, kézműves hagyományait és női viseleti kultúráját testesíti meg.

Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

Városi Magazin cikkajánló

A csodálatos Feszty-körkép
Helyi kalauz, Helyi látnivalók
Az eredeti, monumentális olajfestmény az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban tekinthető meg.
A szerelem, amely túlélte az időt A fonyódi Kripta Villa története
Történetek, Szerelmes történetek
A Kripta Villa egy olyan történetet őriz, amely több mint egy évszázad elteltével is megérinti az emberek szívét.
Szegedi boszorkányper
Történetek, Helyi történetek
A per során mintegy 350 embert hallgattak ki tanúként, gyanúsítottként vagy terheltként, és szinte mindenkit megkínoztak.
A méhészborz, a kis állat, amelytől még a ragadozók is óvakodnak
Érdekességek, Állati érdekességek
A méhészborz különösen kedveli a mézet, a méhlárvákat és a méhviaszt, de egyáltalán nem válogatós.
ÍzVilága, ahol a recepteknek történetük is van
Életmód, receptek, Receptek
Az ÍzVilága oldal receptjei a mindennapi konyhából érkeznek. Olyan ételek találhatók benne, amelyeket bárki elkészíthet
Szeged mesél... A levél, amely fél évszázadot várt
Történetek, Szerelmes történetek
Tóth Ilona fiatal lány volt, aki minden reggel ugyanazon az útvonalon indult útnak, percre megállt a Tisza partján.
Szeged mesél... Az utolsó kívánság
Történetek, Emberi történetek
Bálint bácsi nyolcvankét éves volt. Egész életét Szegeden töltötte, nap végén mindig a Tiszához tért vissza.
Amikor már szinte semmit nem szeretnél...
Történetek, Emberi történetek
Elfáradtam, csendre és pihenésre vágytam, pihenésre, amikor nem történik semmi, csak én vagyok!
Szeged tavaszi nyüzsgő élete
Helyi kalauz, Városi élet
Amikor a tavasz megérkezik Szegedre, a város ritmusa megváltozik. Megtelnek a terek, sétányok, kerékpárutak.

További cikkek »