A szegedi piros papucs


A szegedi papucs története

Rátkai Sándor-féle hagyomány és a hungarikum születése

A szegedi papucs a magyar népművészet egyik legkülönlegesebb és legismertebb lábbelije, amely nemcsak díszes viseleti tárgy, hanem Szeged város kulturális identitásának is fontos része. A kézzel készített, hímzett papucs évszázados hagyományokra épül, és ma már a magyar kulturális örökség kiemelt elemei közé tartozik.

Ősi eredetek és szegedi hagyomány

A szegedi papucs története a török kori hatásokig nyúlik vissza. A „papucs” szó is török eredetű, és a lábbeli a hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Szegeden azonban különleges formát és díszítést kapott, és a 19–20. századra a város egyik legjellegzetesebb viseletévé vált.

A papucs készítése hosszú ideig sok mester kezében volt: a 20. század elején még több tucat papucskészítő dolgozott Szegeden, főként Móraváros környékén. A mesterség azonban a 20. század végére erősen visszaszorult.

A különleges készítési technika

A szegedi papucs egyik legérdekesebb sajátossága, hogy egy kaptafán készül, vagyis a jobb és bal láb végleges formája csak viselés közben alakul ki. Ezért is mondják: „a szegedi papucsnak nincs párja”.

A papucs jellegzetes elemei:

- bársonyból készült felsőrész,

- kézi varrás,

- bőrből készült talprész (bőrtalp),

- kaptafára formált, jellegzetes hajlított kialakítás,

- díszes szalagok és bojtos elemek.

A hagyomány szerint a menyasszonyok esküvőre gyakran két pár papucsot is kaptak


Rátkai Sándor, a hagyomány megőrzője

A modern szegedi papucs történetének központi alakja Rátkai Sándor (1914–2011), népi iparművész és a mesterség egyik utolsó nagy képviselője.

Ő volt az a mester, aki:

- továbbadta tudását fiatal tanítványoknak,

- és segített abban, hogy a mesterség ne vesszen el.

 

Hungarikum és kulturális érték

A szegedi papucs ma már hivatalosan is elismert nemzeti érték, és bekerült a Magyar Értéktárba, a hungarikumok rendszerének előszobájába.

Ez az elismerés azt jelenti, hogy kiemelten fontos magyar kulturális örökség.

A mai szerepe

Napjainkban a szegedi papucs már ritkábban mindennapi viselet, inkább:

- kulturális rendezvényeken,

- kiállításokon,

- és emléktárgyként jelenik meg.

Mégis erős szimbólum maradt: Szeged múltját, kézműves hagyományait és női viseleti kultúráját testesíti meg.

Tetszett a cikk?

 

 

Városi Magazin cikkajánló

Húsvét és hagyományai
Történetek, Régi emlékek
Amikor a tojás nemcsak reggeli, hanem jelkép. Húsvét ünnepli Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását.
Színházi élmény Szeged szívében
Programajánló, Mozi & színház
A patinás épület már kívülről is lenyűgöző, belül pedig klasszikus elegancia, kiváló akusztika és sokszín ...
Elolvastam!” „Értem!” vagy „Rendben!” Nem mindegy, mit válaszolunk
Érdekességek, Tudtad-e?
Nap mint nap kapunk e-maileket, üzeneteket, hivatalos tájékoztatásokat vagy akár egyszerű, de fontos magánlevelek ...
Gmail-fiókoknál az előtag megváltoztatható !
Érdekességek, Tudtad-e?
Tudtad, hogy bizonyos Gmail-fiókoknál az előtag megváltoztatható anélkül, hogy új fiókot kellene létrehozni?
Játékdzsungel Játszóház Szeged
Programajánló, Családi és gyerekprogramok
Szegeden, amely kifejezetten családok, óvodás és iskolás korú gyermekek számára kínál aktív kikapcsolódást.
Ne kerüljön a kukába! Készíts dinnyehéjlekvárt!
Életmód, receptek, Receptek
A dinnyehéjból savanyúság, kandírozott édesség vagy lekvár készülhet. Ma újra érdemes elővenni a régi prak ...
Szent István tér és az Öreg Hölgy
Helyi kalauz, A város bemutatása
Bemutatkoznak Szeged szép terei: A Szent István tér Szeged belvárosának egyik szép és nyugodt tere
Amikor már szinte semmit nem szeretnél...
Történetek, Emberi történetek
Elfáradtam, csendre és pihenésre vágytam, pihenésre, amikor nem történik semmi, csak én vagyok!
Gárdonyi Géza, a szegedi párbajhős
Érdekességek, Tudtad-e?
Három évet töltött Szegeden és itt hagyta a legvadabb történeteit.A „csendes remete”, aki majdnem megölte a barátját

További cikkek »