Albánia fehér rózsája 4. rész

Albánia fehér rózsája 4. rész


Albánia fehér rózsája 4. rész

A hazatérés köre. Évtizedek vándorlása és a végső béke Tiranában

A háború vihara elől elmenekült királyi családra hosszú, megpróbáltatásokkal teli évtizedek vártak. Az odisszea során Geraldine és fia, Leka herceg több országban és kontinensen is megfordultak, miközben próbálták megőrizni méltóságukat egy olyan világban, amely hirtelen idegenné vált számukra.

Az évtizedes vándorlás állomásai

A száműzetés évei alatt a család lakott Görögországban, Törökországban, Egyiptomban (ahol I. Zogu király 1961-ben elhunyt), majd később Franciaországban, Spanyolországban és Dél-Afrikában is. Geraldine magyarként, özvegyként és anyaként is rendíthetetlen méltósággal nevelte fel a trónörököst, miközben a szíve mélyén mindvégig albánnak és magyarnak is érezte magát. Bár a pompa elszállt, az a belső tartás és elegancia, amely egykor a tiranai palotába emelte, soha nem hagyta el. Az évek múlásával a világ politikája átformálódott, de a visszatérésreménye lassan elhalványulni látszott.

Az egyiptomi évek és az özvegyi magány

A vándorlás évei közül különösen meghatározó volt az Egyiptomhoz kötődő időszak, ahol Faruk király vendégszeretetét élvezve rendezkedtek be. Itt, a Nílus partján érte el őket I. Zogu király 1961-ben bekövetkezett halála. Geraldine számára ez nemcsak a házasság, hanem egy korszak végét is jelentette: fiatal özvegyként maradt egy idegen kultúrában, miközben minden erejét a fiának, Leka hercegnek a nevelésére fordította. Bár a nélkülözések és a politikai intrikák sem kerülték el a családját, a volt királyné soha nem engedett a keserűségnek. Családanyai és diplomatikus fellépésével elért, hogy a száműzetésben élő albán királyi udvar mindvégig megőrizze szellemi függetlenségét és tartását, még akkor is, amikor a világ túloldalára, Dél-Afrikába kényszerültek továbbköltözni.

A kör bezárul: Hazatérés az örök békébe

Amikor 2002-ben a történelem végre igazságot szolgáltatott, és az idős Geraldine megkapta az engedélyt a hazatérésre, az albán nép nem egy elfeledett múltbeli relikviát, hanem a hazájától soha el nem szakadó édesanyát üdvözölte. A tiranai repülőtéren lezajlott találkozás könnyeket csalt a jelenlévők szemébe: az egykori „fehér rózsa” megtörve ugyan a kor súlyától, de olthatatlan fénnyel a szemében lépett ki a gép ajtaján. Amikor néhány hónappal később, 2002 októberében elszólította a sors, az albán állam teljes katonai tiszteletadásadással és nemzeti gyászként búcsúztatta. Ezzel a kör bezárult: a pesti múzeum egykori eladója, aki egy balkáni trónon tündökölt és évtizedeket töltött a hontalanságban, végre örök nyugalomra lelt abban az országban, amelynek sorsát mindennél jobban szerette.

A diadalmas visszatérés és a végső béke

A történet legmeghatóbb és legszebb fordulata évtizedekkel később következett be, a kommunista rendszerek bukása után. Az idős, de még mindig sugárzó méltóságú Apponyi Geraldine 2002-ben több mint hat évtizednyi távollét után végre visszatérhetett szeretett Albániájába.

A tiranai repülőtéren az albán kormány és a nép óriási szeretettel, tisztelettel és meghatottsággal fogadta a „fehér rózsát”, aki egész életében hű maradt az országhoz. Nem uralkodóként érkezett vissza, hanem mint egy megbecsült nemzeti szimbólum, aki megérkezett a haza. Nem sokkal hazatérése után, 2002 októberében hunyt el Tiranában, nyolcvanhét évesen de a neve és a legendája örökre beleivódott Albánia és Magyarország közös történetébe.

A kör bezárul: Hazatérés az örök békébe

Amikor 2002-ben a történelem végre igazságot szolgáltatott, és az idős Geraldine megkapta az engedélyt a hazatérésre, az albán nép nem egy elfeledett múltbeli relikviát, hanem a hazájától soha el nem szakadó édesanyát üdvözölte. A tiranai repülőtéren lezajlott találkozás könnyeket csalt a jelenlévők szemébe: az egykori „fehér rózsa” megtörve ugyan a kor súlyától, de olthatatlan fénnyel a szemében lépett ki a gép ajtaján. Amikor néhány hónappal később, 2002 októberében elszólította a sors, az albán állam teljes katonai tiszteletadásadással és nemzeti gyászként búcsúztatta. Ezzel a kör bezárult: a pesti múzeum egykori eladója, aki egy balkáni trónon tündökölt és évtizedeket töltött a hontalanságban, végre örök nyugalomra lelt abban az országban, amelynek sorsát mindennél jobban szerette.

A sorozat végére értünk


Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

Városi Magazin cikkajánló

Illatok, amelyekre mindig emlékezünk. II.rész
Életmód, receptek, Receptek
A kenyér nemcsak étel volt, hanem az élet jelképe. Minden morzsáját megbecsülték
Az egyszerű botból harmadik kéz?
Érdekességek, Tudtad-e?
A szelfibot tehát nem csak egy eszköz, hanem a 21. század egyik legszórakoztatóbb találmánya
Szegedi gyereknapi programajánló
Programajánló, Családi és gyerekprogramok
A Napfény Városa különösen színes ilyenkor. Ugrálóvárak, kézműves foglalkozások, állatsimogatók stb.
Ne kerüljön a kukába! Készíts dinnyehéjlekvárt!
Életmód, receptek, Receptek
A dinnyehéjból savanyúság, kandírozott édesség vagy lekvár készülhet. Ma újra érdemes elővenni a régi prak ...
A szegedi Városháza, ahol Szeged története ma is velünk él
Helyi kalauz, Helyi látnivalók
Falai között Szeged közigazgatásának története és sok más érdekes történet találkozik.
Borsópörkölt tésztával és főtt tojással
Életmód, receptek, Receptek
Kevés alapanyag kell hozzá, elkészítése könnyű, rövid időt vesz igénybe, az eredmény pedig egy könnyű és f ...
Kapuk mögött: Szeged titokzatos udvarai és régi polgárházai
Helyi kalauz, Helyi látnivalók
Az utcafronton üzletek, műhelyek vagy tekintélyt sugárzó lakóhelyiségek sorakozhattak, beljebb pedig az élet színterei.
A tigris csíkjai nemcsak a bundáján vannak
Érdekességek, Állati érdekességek
A tigris csíkozata nagyjából olyan, mint az embernél az ujjlenyomat: egyedi az egyes állatokra jellemző.
Medárd öröksége
Történetek, Emberi történetek
A népi időjóslások ugyanis nem a véletlenből születtek. Több száz év tapasztalata sűrűsödött bennük össze.

További cikkek »